Julio Iglesias 70 éves
Julio Iglesias, a "spanyol trubadúr" szeptember 23-án 300 millió eladott lemezzel a háta mögött ünnepli hetvenedik születésnapját. Az MTVA Sajtó- és Fotóarchívumának portréja:
Julio José Iglesias de la Cueva Madridban született, apja sikeres orvos volt. Ő maga kezdetben ügyvéd és diplomata szeretett volna lenni, megnyerő arcvonásait és modorát később kiválóan ki is használta - igaz nem a tárgyalóteremben, hanem a rivaldafényben. A labdarúgásban is tehetséget árult el, és tinédzserként megvalósult legnagyobb álma: kapusként bekerült kedvenc klubja, a Real Madrid ifjúsági csapatába. Pályafutását egy tragikus autóbaleset törte derékba: gerincsérülést szenvedett és két éven keresztül nem tudott lábra állni. Az ágyhoz kötött Iglesias egy barátjától kapott gitárral próbálta az unalmas órákat eltölteni, dalokat kezdett írni, énekelt és felfedezte, mennyire megvigasztalja a zene.
Felépülése után, 1968-ban Nagy-Britanniába utazott, hogy befejezze tanulmányait, közben a saját magáról írt La Vida Sigue Igual (Az élet megy tovább) című dalával szerencsét próbált a kezdő dalszerzők számára évente megrendezett benidormi dalfesztiválon. Legnagyobb meglepetésére első díjat nyert és nyomban lemezszerződést kapott, dala pedig a slágerlisták élére ugrott. Iglesias felfüggesztette jogi tanulmányait és minden idejét a zenének szentelte. 1969-ben jelent meg első albuma, egy évvel később ő képviselte hazáját az Eurovíziós Dalfesztiválon Gwendolyne című dalával, 1971-ben már túl volt az egymilliomodik eladott albumán. A kiváló nyelvérzékkel rendelkező Iglesias sorra jelentette meg dalait németül, olaszul, franciául és portugálul. Hamarosan meghódította egész Európát, 1976-ban pedig New Yorkba látogatott, ahol telt ház előtt lépett fel a Madison Squaren, holott az Újvilágban addig alig ismerték nevét.
A CBS lemezkiadó ezután szerződést írt alá az énekessel, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy az angolszász nyelvterületet is meghódítsák. Iglesias 1981-ben feldolgozta Cole Porter világhírű Begin the Beguine című dalát, amellyel felkerült az angliai listákra, az Egyesült Államokban Julio címmel adták ki gyűjteményes albumát, amelyre felkerült egy angol nyelvű sikerdal, a Hey is, s a korong igen szépen fogyott. Az amerikai közönség kedvence 1984-ben az 1100 Bel Air Place című albuma révén lett, amelyen a country-legenda Willie Nelsonnal közösen énekelte a védjegyévé vált To All The Girls I've Loved Before című dalt. Az albumon szerepelt Diana Ross és a Beach Boys is, a kaliforniai együttes szolgáltatta a háttérvokált a The Air That I Breathe című örökzöld dal feldolgozásához. A lemezből rövid idő alatt nyolcmillió példány kelt el, csak az Egyesült Államokban négymilliót vásároltak meg.
Egy baszk terrorista csoport 1985-ben elrabolta Iglesias apját, akit két hét után sikerült sértetlenül kiszabadítani. Az énekes az eset után, családját féltve Floridában telepedett le, gyerekei testőrök gyűrűjében nőttek fel. Sikersorozata nem szakadt meg, 1987-ben Grammy-díjat kapott az Un Hombre Solo című albumáért, duettet énekelt Stevie Wonderrel és Dolly Partonnal is. Az 1996-ban kiadott Tango című albuma vezette a Billboard latin pop listáját, 2003-as Divorcio című lemeze Spanyolországban aratott sikert, a következő években francia nyelvű albumai jelentek meg. 2010-ben világkörüli turnéra indult, 2011-ben 1 címmel jelent meg válogatás legsikeresebb dalaiból.
A latin szívtiprónak számos kapcsolata volt modellekkel, színésznőkkel, hírességekkel. Kétszer nősült, házasságaiból nyolc gyereke született, közülük Enrique maga is sikeres énekes, megkapta a Grammy- és Latin Grammy-díjat.
Iglesiasnak mintegy 80 albuma jelent meg, ezeken 14 nyelven énekel, a legkülönbözőbb stílusokban, de sosem feledve spanyol gyökereit. Több mint fél évszázados pályafutása során több mint ötezer koncertet adott, és természetesen saját csillaga van a hollywoodi hírességek sétányán. A 70 évesen is megnyerő Iglesias ma is minden erőfeszítés nélkül varázsolja el a közönséget, leginkább a gyengébbik nem képviselőit. Saját szavai szerint napi úszással és sok vörösborral tartja magát karban és boldogan vallja, hogy soha nem megy ki a divatból: a közönség mindig vevő romantikus, néha szentimentális dalaira Japántól Monacóig, Kínától Portugáliáig, Oroszországtól Belgiumig.
